Közeledik az IQSymposium, vagyis az IQSYS tavaszi nagyrendezvénye az üzleti intelligenciáról (BI). Néhány pontban megpróbálom összefoglalni, hogy a magam részéről, külső szemlélőként mit látok ezen a területen.
DEFINÍCÓS BIZONYTALANSÁG. Közvetlenül az iskolai íróasztalom mellett egy könyvespolc áll. A kiadóktól gyakran kapok tanári példányokat informatikával, vezetői információs rendszerekkel foglalkozó tankönyvekből. Ezek szinte mindegyikében van legalább egy fejezet az üzleti intelligenciáról. Tartalmi szempontból sok közöttük a hasonlóság, kétségtelenül van bennük egy közös mag (majdnem azt írtam, hogy „törzsanyag”), de vannak eltérések is. Jól látszik, hogy a BI határvonalát szerzőik különbözőképpen húzzák meg. Egyéb okok mellett ez nyilván azzal is magyarázható, hogy az üzleti intelligencia egyre kevésbé fogható fel önálló területként: az intelligencia minden fontos, informatikával támogatható dologba beépül.
Mindazonáltal, a példa kedvéért nézzük meg, milyen alfejezeteket tartalmaz például a Johns Hopkins Egyetem információs rendszerekkel foglalkozó tankönyvének BI témájú fejezete: (1) a döntéshozatal szintjei, (2) Az üzleti intelligencia (adat)forrásai, (3) adatbányászat és döntéstámogató rendszerek, benne mintázatok, rendek és összefüggések elemzése, statisztika és modellezés, szövegbányászat, szimuláció, optimalizálás és előrejelzés, mesterséges intelligencia, robotika, szakértői rendszerek, neurális hálók, (4) web-analitika, benne mindenféle metrikák, forgalomelemzés, reklámok hatékonyságának értékelése, (5) műszerfalak, portálok és mashupok, vagyis lényegében a megjelenítés tudománya és gyakorlata.
AZ IT ÉS AZ ÜZLET ÖSSZEHANGOLÁSA. Az üzletnek erős információs alapokra van szüksége. Általános követelmény ez, nem csoda, ha az üzleti intelligenciánál is masszívan megjelenik. A lényeg a kölcsönös alkalmazkodás és támogatás, miközben a kezdeményező bármelyik fél lehet, nem egyszerűen arról van szó tehát, hogy az üzet „megrendel”, a BI pedig "szolgáltat": az üzlet sokszor azt sem tudja, hogy mit rendeljen, vagy mit rendelhet meg. Nagyon megnyerte a tetszésemet a ROI mutató „Return on Intelligence”-ként való értelmezése: azt üzeni, hogy a BI pénzbe kerül, a fejlesztése befektetést jelent, aminek meg kell térülnie, bármennyire is nehéz annak a kimutatása, hogy ez miként történik.
CONSUMERIZATION. Fordítással nem kísérletezem; azt a jelenséget jelölik vele, amikor valamilyen újdonság először a fogyasztói piacon jelenik meg, és csak ez után kerül át üzleti-intézményi használatba. A fogyasztói piacon való elterjedéshez persze az szükséges, hogy az újdonság használata egyszerű és barátságos legyen, lásd például a Google keresőjét vagy az Apple internetes boltját és rengeteg népszerű alkalmazását. A BI esetében a consumerization így értelmezhető: kifelé az elefántcsonttoronyból, üzleti intelligenciát mindenkinek, BI-t a népnek! Az üzleti intelligencia decentralizálódik és demokratizálódik: lefelé áramlik a hierarchiában és kifelé az IT szervezetekből. Az üzlet azt akarja, hogy minden alkalmazottja, legyen bárhol is a hierarchiában, a lehető legjobban végezze a munkáját, hatékony és okos legyen, ismerjen fel és használjon ki minden lehetőséget. Ez akkor lehetséges, ha a BI mindenkinek a keze ügyében van, használata egyszerű, sőt, élvezetes, felületei barátságosak, könnyű megtalálni, amire éppen szükség van, és az könnyen testre szabható, akár önkiszolgáló alapon is hozzáférhető. Ide sorolnám a vizualizálás követelményét is: a fejlődés e téren valóban „látványos”, a szó legszorosabb értelmében, de elé biggyeszthetjük az „interaktív” jelzőt is: interaktív vizualizálás, vagyis közvetlenül láthatom, mi történik, ha valamit megváltoztatok, vagy éppenséggel megváltozik magától.
SMART SYSTEMS. Futótűzként terjednek mindenfelé. Mi kell ahhoz, hogy egy rendszer (legyen az egy tehénistálló, a lakásom fűtése, a budapesti közlekedés, egy kórház, egy gyár, egy hivatal, egy iskola stb.) okos, agyafúrt, vagyis „smart” legyen? Releváns adatok folyamatosan gyűjtve, továbbítva, rendezve és tárolva, intelligens elemzések, mindenféle összefüggések, mintázatok, trendek feltárása, a felismerések alapján ésszerű megoldások, módosítások, beavatkozások kidolgozása, eredményes megvalósítás, az eredmények visszacsatolása, valamint folyamatos „öntanulás” mindezekből. Számtalan példa van szerte a világban. Az intelligencia a „smart” rendszer szerves része, attól elválaszthatatlan.
BIG DATA. Az előző pontban említett rendszereket egyre több forrásból lehet hatalmas tömegű digitalizált adattal etetni. Számtalan forrás van, hiszen tele vagyunk mindenféle szenzorokkal, kamerákkal, kütyükkel, tranzakcióinkat elektronikusan bonyolítjuk, zsebünkben mobiltelefon lapul, drótpostán érintkezünk, és így tovább. Az igazi probléma az, hogy mit kezdünk ezzel a rengeteg adattal, különösen a rosszul strukturáltakkal, mit tudunk belőlük kiolvasni, és ha felismertünk valamit, miként lesz abból üzleti haszon.
KÖZÖSSÉGI HÁLÓZATOK. Az üzleti intelligencia jó ideje kacérkodik velük. Az üzleti BI nem elégedhet meg a belső adatokkal: a döntések támogatásához szélesre kell tárni az ablakokat, körül kell nézni a külvilágban: mit csinálnak az emberek? Hogyan viselkednek? Mi fontos nekik? Mire harapnak? Miről vitatkoznak, mit szapulnak, mit dicsérnek? Mire vágynak, mire költenek, mit mérlegelnek? Mit csinálnak a versenytársaink? A megoldás kézenfekvőnek látszik: ott vannak a közösségi hálók, rajtuk a rengeteg duma, fénykép, film, hivatkozás, link, ott vannak a blogok, a mindenféle honlapok, internetes médiumok, a fórumok – mindazonáltal a BI-nek még sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy ezt a hatalmas és ugyanakkor rendkívül tarka „adatbányát” ki tudja aknázni, a sokféle információt közös nevezőre tudja hozni és fel tudja dolgozni. A vágy titokzatos tárgya talán egy olyan egyszerű és jó integrációs képességekkel rendelkező, befelé és kifelé egyaránt tekintő, a belső és a külső adatokban összehangoltan kutakodó kereső rendszer, mint a Google-é.
CLOUD COMPUTING. A felhőbe való vándorlás, felhő-megoldásokra való áttérés határozott tendencia. Miért lenne kivétel az üzleti intelligencia? Nincs erre semmi oka. A verseny, a költségcsökkentés kényszere, a fix költségek és nagy induló beruházások kiváltása erős kényszert jelent – ne feledjük, az üzleti oldalon nagy a nyomás, nehéz időket élünk, ha valakinek eddig nem tűnt volna fel. De van más szempont is. Egyre több vállalatnál látom, hogy igazából nem a profitjukat vagy a piaci részesedésüket szeretnék maximalizálni, hanem a rugalmasságukat: könnyű skálázhatóság felfelé és lefelé, minél kevesebb terhes elkötelezettséget jelentő saját nagyberuházás, rugalmas forrásbiztosítás, villámgyors megjelenés a Föld legkülönbözőbb pontjain felbukkanó piacokon… Mindezek a felhőért kiáltanak.
MOBILITÁS. Ezt akár korábbi pontok kapcsán is említhettem volna. Az interneten elérhető felhő-alkalmazások nyilván elősegítik a mobilitást. A mobilitás a fentebb említett „consumerization”-nal is összefügg, hiszen a mobil eszközökön (itt leginkább a táblagépekre és okostelefonokra kell gondolni) csak a könnyen kezelhető, barátságos, grafikus, billentyűzet nélkül (is) manipulálható alkalmazások futnak jól, a nép ezekhez van hozzászokva.
SEBESSÉG. Nagyon fontos képesség itt a lista végén, vagy nevezzük inkább követelménynek. A régebbi BI megoldásokra vonatkozóan az volt a legkeményebb bírálat, hogy múltbeli adatokra épülnek, lassúak, körülményesek, vagyis mire eredményt produkálnak, már elment a hajó. Manapság a tapasztalatok mellett valós idejű információk is kellenek, értékelhető előrejelzési képességgel: a kínálkozó lehetőségeket röptükben kell megragadni, azonnal, helytől függetlenül.
