T-Systems

 

Szűrők törlése

Siófok

8. CIO Fórum Siófokon. A feladatom az outsourcingról szóló panelbeszélgetés bevezetése egy rövid előadással. Néhány trendet és jelenséget emelek ki: a kiszervezési piac növekedését, az offshore modellek fejlődését és terjedését, a kiszervezett szolgáltatásokért folytatot nemzetközi versenyt.

Érdekes, milyen határozottan megjelent a hazai informatikusok nyelvében is a "tömegcikk" szó. Nem is olyan régen még nagy felhördülés kísérte Nicholas Carr ilyen tárgyú megnyilvánulásait. Úgy tűnik, mára a szakma befogadta a kifejezét és alkalmazkodik hozzá.

A piacról
Ma délelőtt négyórás előadás a Magyar Telekomban az infokommunikációs piac aktuális trendjeiről és jelenségeiről. Mérési problémákkal indítok, jelezve, milyen nehéz pontos képet kapni, mekkora eltérés lehet az egyes mérések között. Ez után egy sor egyszerű piacelemzési modell következik. Leghosszabban a piac beérésének és a termékek tömegcikkesedésének jelenségénél időzök, felvázolva az ilyen helyzetben lehetséges sratégiákat. Végül egy sor piaci grafikonnal és mutatóval zárok.
Új tigris?

Bill Gates a múlt hét végén Vietnámba látogatott. Rövid vizit volt, nem hoszabb egy napnál. Mégis, érdemes megállni itt egy pillanatra, és morfondírozni egy kicsit a világ dolgairól.

Szóval Gates elment Vietnámba. Nyilván nem véletlenül tette. Tudjuk, hogy a nyolcvanmilliós ország kormányának nagy tervei vannak az informatikával: Indiát szeretnék követni, vagyis ők is az offshore outsourcing hullám hátán szeretnének szörfölni. Azt is tudjuk, hogy egyelőre mérsékelt sikerrel. A fejlődésnek, mondják az ország ismerői, több akadálya is van: az informatika oktatása túlságosan elméleti, a tulajdonjogok bizonytalanok, elképesztően magas a kalózszoftverek aránya, stb.

Gates látogatása azonban arra utal: van remény. Érdemes tehát Vietnámra figyelni, már csak azért is, hogy megtudjuk, van-e esélye az ilyen kaliberű új belépőknek az offshore outsourcing piacon, és ha igen, bővítik-e az üzletet, vagy mások elől viszik el a megrendeléseket.

Figyelem

A SZEK-ben (Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért Egyesület) összeállítottuk a Harmadik Elektronikus Kereskedelmi Konferencia programját. Mivel már hónapok óta dolgozunk rajta, a szemem könnyen rátalál az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos adatokra, információkra.

Most éppen néhány friss amerikai statisztika és grafikon  van előttem. Az online reklámokkal foglalkoznak. A reklámcégekben okos emberek ülnek, akik tudják: a hirdetéseket oda kell elhelyezni, ahová az emberek figyelme irányul. A reklám harc a figyelemért, a mi figyelmünkért. A hirdetési adatok tehát elég jó mutatói a figyelemnek, a különböző médiumok iránti érdeklődésnek. Az egyik grafikon éppen a figyelem irányát jelzi. Azt látom rajta, hogy a tévé még mindig vezet, az övé a médiumokra fordított idő fele. A rádió is még közel egynegyeddel büszkélkedhet. Az internet a harmadik: 15%-ot mondhat a magáénak. Az újságok, a magazinok, a videójátékok együtt tesznek ki 10%-ot.

Szóval 15% az internetre. Ez kevés az első vagy a második helyhez, de azért nem semmi. Mit szólnak ehhez a reklámosok? Egy másik grafikon szerint az online reklámok részesedése az összes reklámkiadásokból folyamatosan nő, de 2005-ben még a 6%-ot sem érte el. A "nagy robbanás" - ha lesz ilyen (a tévénél volt egykor) - még előttünk van.

Nézzük a reklámbevételeket. 1997 és 2000 között látványos növekedés tanúi lehetünk: a bevételek egymilliárdról nyolcmilliárdra nőnek. Ezt követően két évig csökkenés következik: hát igen, a dotcom-remények elszálltak. 2003-tól azonban ismét berobban a piac, a bevételek 2005-ben már meghaladják a 12 milliárd dollárt. Tegyük hozzá: a piac magához tért, de ez a piac már nem az a piac, ami az ezredforduló előtt volt. A nagy pénz nem a mindenféle statikus vagy ugrabugráló, mindenfelé elhelyezett miniplakátokból jön, hanem a kereséshez kapcsolt reklámból, aminek jelenleg a Google a legnagyobb mestere.

Mert Elektra Elektra
Örkény Színház: Elektra. A nézőtérnek talán a harmada telt meg. Úgy látszik, most csak keveseket érdekel az argoszi lány története, aki a bosszúért él, bele is bolondul ebbe, és amikor vonakodó testvére, Oresztész végül lemészárolja a bűnösöket (?), nem lesz neki jobb; a teher megmarad: valami nagyon akar, de nem tud megszületni.
Kamera

Néha a legegyszerűbb ábrák, grafikonok a legbeszédesebbek. Azok, amelyek fölött először átsiklik az ember szeme, de aztán viszatér hozzájuk: jé, igen, pont erről van szó, ez a lényeg.

Egy grafikon van előttem, ami a felirat szerint az ISuppli-tól származik. A digitális kamerák eladott mennyiségét és árbevételét mutatja 2005 és 2009 között, vagyis ténynek csak az első év számít, a többi előrejelzés. A forgalmazott darabszám egyelőre meredeken emelkedik, de a lendület 2007-től megtörik, a görbe egyre laposabb lesz. A másik görbe, az árbevételé, egyelőre enyhe emelkedést mutat, de 2006-tól már lefelé megy, a 2009-re prognosztizált csökkenés pedig már egészen jelentős. Vagyis mit mutat ez az ábra? Azt, hogy az árbevételben a darabszám növekedésének hatását egyre jobban ellensúlyozza az árak gyors csökkenése, vagyis a kamerákon egyre kisebb a haszon, ugyanakkora, sőt csökkenő mértékű árbevételért jóval többet kell eladni.

Miért érdemes egy pillanatra elidőzni ennél a grafikonnál? Azért, mert jól mutatja a piac gyors beérésének, az új termékek tömegcikkesedésének következményeit, ez pedig sokfelé megfigyelhető ma az infokommunikációs iparban. A digitális kamera tulajdonképpen csodálatos dolog, a technikai fejlődés egyik csúcspontja, de egy-egy ilyen technikia újdonságra hatalmas kapacitásokkal rendelkező, jól kiépült, profi vállalatok csapnak le szerte a világban, és pillanatokon belül tömegcikket csinálnak belőle, a grafikon által mutatott következményekkel.

Lendület

Tulajdonképpen, ha belegondolok, az ilyen teljesítményeket becsülöm a legtöbbre.

Tegnap egy régi ismerősömet hívtam meg a Debreceni Egyetemre előadást tartani. A vállalkozás, ahol dolgozik, nagyjából huszonöt éves, akárcsak az előző bejegyzésben szereplő Infosys.  A rendszerváltás idején alapította egy mesterember, egyszál magában. Nem privatizáltak semmit, nem kerestek keresztapát egy multiban, a cégben nincs idegen tőke. Ma vagy négyszáz embernek adnak munkát, Magyarországon kívül ott vannak Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában. A legjobb nyugati vásárokra járnak tanulni. Most éppen Kínával kacérkodnak, csapatostul mennek oda, figyelik, mi történik, szövik az üzleti szálakat. Multik letek, regionális multik, saját erőből.

Az iparágukban vannak kicsik, és vannak nagyok. Aki a növekedés mellett dönt, annak pillanatokon belül fel kell ismernie az iparág fejlőedési logikáját, gazdasági törvényszerűségeit: mekorák a gazdaságos sorozatnagyságok, milyen távolságra lehet és érdemes szállítani, hol van hely az ellátási láncokban, mit szabad csinálni és mit nem. Látják és érzik, hogy globalizálódni kell, határok nélkül kell gondolkodni. Mivel a helyzet gyorsan változik, a konkurenciában is buzog az energia, rugalmasnak kell lenni, hajlékonynak, szemfülesnek. Én úgy öt-hat éve ismerem közelebbről őket, de e rövid idő alatt is több jelentős változtatást csináltak. Nagy terveik vannak, látszik, hogy van bennük lendület.

Szóval tulajdonképpen az ilyen teljesítményeket becsülöm a legtöbbre.

Férfikor

Három nappal ezelőtt megemlékeztem itt egy évfordulóról: harminc éves az Apple. Most feljegyzek ide egy másikat is: huszonöt éves az Infosys. Huszonöt év az pont egy negyedszázad. Az Infosys India egyik legnagyobb információtechnológiai vállalata, az offshore outsourcing piac zászlóshajója. Sokszor meglátogatom a honlapjukat, mert sok érdekes anyagot találok ott: azok közé tartoznak, akiknek "világnézete" van, vagyis nemcsak gyúrják az ipart, de néha fölé is tudnak emelkedni. Az informatikai vállalatok stratégiájáról szóló kurzusokon eredeti Infosys-es diasorokat szoktam adni a hallgatóknak, és azt kérem, úgy adják elő őket, mintha az indiai cég alkalmazottai lennének egy konferencián. 

Az egyszerű kisvállalkozásként alapított Infosys huszonhárom év alatt érte el az egymilliárd dolláros éves forgalmat, majd újabb két év múlva átlépték a kétmilliárdot. Összehasonlításképpen: a Microsoftnak tizenhat évre volt szüksége az első milliárdhoz, majd szintén további kettőre a duplázáshoz. 

Az Infosys-nek jelenleg közel 53.000 alkalmazottja van. 1997-ben megszerezték az igen előkelő SEI-CMM Level 4-es minősítést, 1999-ben kimentek a Nasdaqra, és ugyanebben az évben megkapták a SEI-CMM Level 5-öt. Az egymilliárd dolláros éves forgalmat 2004-ben érték el, most, mint mondtam, kétmilliárdnál tartanak.

Huszonöt év, az bizony szép kor. Beérett vállalatról van szó, a vele együtt korosodő offshore-outsourcing piacon. A közeli jövőben minden valószínűség szerint megfigyelhetjük, hogyan viselkedik ez a piac a beérés, a "maturity" időszakában. Már most érzékelhető, hogy elindult a konszolidációs hullám: nagy nyugati cégek (pl. az EDS) felvásárolható indiai vállalatokra vadásznak, az indiaiak pedig az EU-ban és Amerikában erősítik felvásárlásokkal a hadállásaikat. A piacon hatalmas méretű dinoszauruszok mozognak. Ezek tudják fogadni az óriási, több országra kiterjedő megbízásokat. Az egyik legnagyobb outsourcing-üzletet egy másik indiai cég, a Tata kötötte a közelmúltban egy európai távközlési vállalattal.

Le a völgybe

Egy előadásra készülve rövid látogatást tettem a Gartner Group honlapján, hogy példákat keressek a "felhajtási ciklus"-hoz (népies nevén:  "hype cycle'). Találtam is egyet, ami a friss ('emerging') technológiák állapotát mutatja 2005-ben. És mit látok rajta? Hát azt, hogy az a műfaj, amit éppen most is művelek, azaz a vállalati blogolás a "kiábrándulás hullámvölgyébe" tart, azaz lefelé megy, bele a szakadékba. Ezek szerint nemrég a "túlzott várakozások csúcsán" volt, vagyis többet vártak tőle, mint amire képes; ez aztán szépen kiderül, és akkor jön az illúziók elvesztése.

A társaság, amely éppen lefelé tart a Gartner-görbén, egyébként nem rossz: itt vannak például közvetlenül a vállalati blogok mellett a wikik, kicsivel mögöttük az RSS, előttük pedig a "webes szolgáltatásokra épülő üzleti modellek". A "desktop search" éppen most indul lefelé, de mivel 2005-ös görbéről van szó, feltételezhetjük, hogy a "P2P VoIP" is átbukott már a tetőn. Szóval nem kell félni, nem vagyunk egyedül,  másokkal is megtörtént már ilyesmi. Lent is szép az élet.

Ráadásul aki lent van, annak idővel felfelé vezet az útja. A "kiábrándulás völgye" után ugyanis a görbén a "megvilágosodás emelkedője" következik, amikor kiderül, hogy az új technológia vagy alkalmazás éppenséggel nem fogja megváltani a világot, de néhány feladatot egész jól meg lehet oldani vele, ha okosan használják ott, ahol éppen szükség van rá. Szóval tartsuk a frontot, hagyjuk, hogy hulljon a férgese, tanuljunk, gyűjtsük a tapasztalatokat, és akkor végül feljuthatunk - ahogy Gartnerék mondják - a "termelékenység fennsíkjára", ahol minden a helyére kerül, a maga módján hasznossá válik, már ami eljut egyáltalán idáig.

Hogy a művelt műfajnál maradjunk: vajon mit jelent majd a vállalati blogok esetében a "termelékenység fennsíkja"? A hasznosítás szempontjából két dolgot említenék itt meg. A blog alapvetően sajátos kommunikációs eszköz. Ha okosan használják, akkor egyrészt segítséget adhat a külvilággal (vevőkkel, befektetőkkel, sajtóval, mozgalmakkal stb.) való párbeszédhez, ami egyre fontosabb. Nézzük csak meg: a világ (jobb helyeken) egyre tisztábban akarja látni, mi is történik tulajdonképpen a vállalatoknál, például mennyit fizetnek a vezetőiknek és miért, vagy milyen politikai pártokat támogatnak. Az internetes világban a hírek gyorsan terjednek, a rossz hírek pláne, éppen ezért célszerű aktívnak és kezdeményezőnek lenni a kommunikációban, amihez praktikus eszköz lehet a blog. A jó blog, persze, ami hiteles, nem csöpög a reklámtól és nem nézi gyengeelméjűnek az olvasóját.

A másik terület, ahol a blog mint kommunikációs eszköz hasznos lehet, a vállalati tudásmenedzsment. Azért legyünk itt is óvatosak, elvégre a "megvilágosodás lejtője" a célunk, vagyis ne kergessünk illúziókat. A tudásmenedzsmentnek két vonulata, vagy ha úgy tetszik, irányzata van: az egyik a technikai, a másik az emberi. Az első azt mondja: vegyünk szofvereket és gépeket, vagyis gondoskodjunk azokról a technikai eszközökről, amelyek a tudás megszerzéséhez, tárolásához, megosztásához stb. kellenek, aztán kérjünk meg mindnkit, hogy használja őket. A másik üzenete: hassunk az emberek lelkére, motiváljuk őket, hogy megosszák másokkal a tapasztalataikat, tanuljanak, élénk szakmai közösségi életet éljenek. Ha mindezekhez néhány ügyes technikai eszköz is rendelkezésre áll, annál jobb, de az emberi hozzáállás és aktivitás az első, a technika szolgálóleány.

A tudásmenedzsment szempontjából a blogok jövője attól függ, hogy a felhasználóik, akik akarnak velük valamit e téren csinálni, miként viszonyulnak ehhez a két irányzathoz. A magam részéről elsősorban az utóbbira figyelnék.

Alma
Tudom, hogy most mindenki vagy tojást fest vagy locsolkodni indul, és ez így is van rendjén. Én is csak egy rövid bejegyzésre szorítkozom. A krónika kedvéért jegyezzük fel: harminc éves az Apple. Egész pontossan harminc éves és tizenöt napos, ugyanis 1976. április elsején alapították.
1 - 10 / 20 eredmény megjelenítése.
Tételek oldalanként
Oldal of 2