T-Systems

 

Szűrők törlése

Élet a kazalban

Két hír: (1) a Dell számítógépes szolgáltatási üzletágának bevételei egy év alatt 30%-kal nőttek; (2); az IBM szolgáltatási üzletága az első negyedévben csak 6%-os növekedést tudott produkálni.
Informatikai szolgáltatás, az a kazal teteje. Hogy milyen kazalé? Természetesen az informatikai kazalé. E kifejezést Louis V. Gerstner emlékirataiból kölcsönöztem. Gerstner az IBM elnök-vezérigazgatója volt, Palmisano elődje. Egy bajba került céget vett át 1993-ban, aztán szépen rendbe hozta, majd amikor távozott, billentyűzetet ragadott és leírta az emlékeit. Természetesen az IBM-es emlékeit.

Az IT kazal Gerstner szerint négy rétegből áll. Legalul vannak a mindenféle hardvereszközök, így a processzorok, a memóriák, a tárolók, a monitorok, a hálózati berendezések stb., de ide tartoznak az operációs rendszerek is. Ez a réteg adja az alapokat. Fölötte vannak az integrációs szoftverek, az alkalmazási és tranzakciós szerverek, az adatbázisok és más hasonló alapszoftverek. A harmadik szint az alkalmazásoké: itt találhatók a különböző információs rendszerek, az ERP CRM, KM, SCM stb. alkalmazások, szóval amikkel tényleg lehet valamit csinálni. A legfelső szint a szolgáltatásoké: itt van a rendszerintegráció, a kiszervezés, a stratégiai tanácsadás, az oktatás, a karbantartás, a finanszírozás meg néhány hasonló természetű dolog..

Mit tudunk még a kazalról? Tudjuk és tapasztaljuk, hogy alulról felfelé tömegcikkesedik. A tömegcikkesedés az infokommunikációs ipar fontos jelensége: ahol megjelenik, ott zuhanni kezdenek az árak, összezsugorodnak a nyereséghányadok, válogatósabbak lesznek a vevők. A tömegcikkesedéshez kiforrott technológiák kellenek, szabványosodás, kapacitás-túlkinálat, gátlástalan verseny. Ezekből pedig manapság bőven akad az iparágban.

A tömegcikkesedés tehát fokozatosan rágja felfelé magát a kazalban. Az alsóbb szinteket gyorsabban eléri, mint a felsőket. Legnagyobb biztonságban a szolgáltatások vannak, mivel azok jó része egyedi, testre szabott, helyi és bizalomra épül. Nem véletlen, hogy a szakmában minden jóravaló vállalat felfelé igyekszik, szolgáltató, „megoldásszállító” akar lenni. Van, akinek sikerül, és van, akinek nem.

A tömegcikkesítés egyik bajnoka a Dell. Eddig csak a kazal alsóbb szintjein fejtette ki ilyen irányú tevékenységét, de a fenti hír arra utal, hogy erősíteni próbálja a jelenlétét a legfelsőn is, méghozzá eddig sikerrel. Harapdálni kezdte azok üzletét, akik már ott voltak. Mindebből egy érdekes stratégiai játszma képe rajzolódik ki, több lehetséges kimenettel. A szolgáltatások között is vannak olyanok, amelyek a Dell hatékony eljárásaival könnyebben tömegesíthetők, de vannak olyanok is, amelyek kevésbé. Ha a Dell növekedni akar, akkor hosszabb távon az utóbbiak felé kell haladnia, felfelé szorítva az ott lévőket - lehet viszont, hogy ehhez fel kell adnia eddigi módszereit és filozófiáját. De az is lehetséges, hogy a tömegesedés valóban nekilendül a legfelső szinten is, ami rossz hír azoknak, akik ott eddig szép nyereséget produkáltak. A mezőny mindenesetre széles, hogy mást ne mondjunk, ott van az IBM, a HP, de ott vannak a hirtelen nagyra nőtt indiaiak is.
Érdemes lesz figyelnünk.

Sötét oldal

Négy liter pattogatott kukorica társaságában megnéztük, hogyan lesz Anakinből Vader. Megnéztük, de bevallom, nem értettem egészen. Én ezt a részt egyszerűen untam, az agyam percekre kikapcsolt, nem tudtam követni a galaktikus halandzsát, hogy most ki kivel, hova és miért, és egyáltalán mi a különbség a katonákat klónozó sötétek és az óvodásokat kardforgatásra nevelő világosak között. A lényeg sem volt tiszta, hogy miért áll át ez a jobb sorsa érdemes fiatalember az ellenséghez ahelyett, hogy keresne egy megbízható nőgyógyászt, csak akad egy abban a galaxisban.

Ez a hatrészes filmsorozat akkor jó, amikor mérték van benne, irónia, humor, és persze színészi játék. Ezeket az erényeket leginkább az elsőként bemutatott negyedik rész csillogtatta meg. Ott volt például Sir Alec Guinness, volt kamaszosan civódó szerelmi szál Han Solo és Lea hercegnő között; ott volt a kedvencem, az első űrkocsma-jelenet, a rejtői beszólással, miszerint droidokat nem szolgálunk ki. Ott sakkozott hologram szörnyekkel R2D2 és 3CPO, és ott még meg lehetett ijedni a buckalakóktól.
 
A mostani rész elterminátorosodott, a csihipuhi lett a lényeg, már vártam is, hogy ott a lávató partján Anakin szétolvad majd újra összeáll, mint az az űrrobot, aki szegény Linda Hamiltont üldözte végeláthatatlanul. A színészvezetésben egész fura dolgok is vannak, a főjó Kenobi például olyanra sikerült, mint egy orosz népmesehős, különösen amikor sárkányháton lovagol fehér, mindig gondosan vasalt gimnasztyorkában. A képi világ kétségtelenül fantáziadús, a számítógépek tehetségesek, de amikor ilyen tömegben lövöldöznek egymásra az űrcirkálók, így ömlik mindenütt a láva, ennyire nyüzsögnek a moszkitó droidok, az rám már teljesen hatástalan. Miért csinálta ilyenre Lucas? Talán mert ilyet tud, talán mert úgy gondolja, mi ezt tudjuk befogadni. Mindenesetre a kevesebb több lett volna.

Szóval, kedves képviselőtársaim, azt kell mondanom, a negyedik rész a legjobb. Nemrég láttam kábé hatodszor, és még mindig jó volt.

Kicsi, de...

No lám, pár bejegyzéssel lejjebb említést tettem a Fab című könyvről, amely a személyi gyártás technikai lehetőségeivel foglalkozik, és most itt van egy cikk a május 23-i Business Weekben ugyanerről. Vajon kik járnak az élen a technológiában? Természetesen az amerikai hadsereg. Irakba olyan minigyárakat visznek, amelyek kényelmesen elférnek egy könnyen mozgatható konténerben. Ha valami elromlik a csatatéré vált országban, letöltik a digitalizált modelljét egy központi adatbázisból és egyszerűen legyártják. Ha nincs letölthető modell, akkor a régi alkatrészt beszkennelik, és kész. Nincs szükség hosszú ellátási láncokra, raktárakra, nem kell várakozni, hogy mikor fut be a posta.

A cikk szerint a háromdimenziós nyomtatás technológiáját is számos helyen alkalmazzák már, az ilyen berendezések gyártása és forgalmazása milliárd dolláros üzletté vált, a 2005. évi várható növekedés 31%. Ilyen eszközökkel készítenek prototípusokat, anatómiai modelleket, műfogakat meg egy csomó minden mást. Műanyagokkal, kerámiaporral és fémekkel kell etetni őket. Csak idő kérdése, állítja az újság, hogy elterjedjenek a garázsokban, a fogorvosi rendelőkben, a kézimunka-szakkörökben.

Isten malmai

Isten malmai lassan őrölnek - tartja a mondás. Lassan, de biztosan. Vessünk egy pillantást néhány nemrég publikált munkaerőpiaci statisztikára az infokommunikációs ipar háza tájáról!

2002-2003-ban az Egyesült Államok csúcstechnológiai szektorában a hardveres mérnökök álláshelyeinek száma több mint 10%-kal csökkent. A hálózati mérnököknél a csökkenés meghaladja a 30%-ot. A rendszermérnökök is mínusz 10%-ot produkáltak, és az alkalmazásfejlesztők is közel ugyanennyit. A rendszerelemzők érezhetik leginkább biztonságban magukat, náluk a visszaeség kevesebb 5%-nál. 2001 és 2004 között az amerikai szoftveripar álláshelyeinek 16%-át vesztette el. A veszteség azokban a szakmákban a legnagyobb, ahol sokat kell számítógépen dolgozni, ahol az implicit tudásnál fontosabb a kodifikált adatok manipulálása, ahol nincs szükség személyes ügyfélkapcsolatra, ahol az internet elegendő a kommunikációhoz és a kapcsolattartáshoz. A veszélyztetettek közé tartoznak például az adminiszttrátorok és az adatrögzítők, a mérnökök, a matematikusok, a satisztikusok, a kémikusok és a fizikusok.

E negatív trendnek többféle következménye van. 2002-2003-ban összesen 23%-kal csökkent a számítástechnikai és mérnöki szakokra beiratkozó amerikai hallgatók száma az egyetemeken. Ugyanebben az időszakban India évente nagyjából 150 ezer végzett mérnököt bocsátott ki az iskoláiból, Kína pedig 250 ezret. Amerikában szépen nőt a termelékenység, a bérek viszont átlagosn csak másfél százalékkal emelkedtek. Az új állást találók fele kénytelen legalább 15%-os bércsökkenést elfogadni, a negyedüknél pedig akár 50%-nál is nagyobb lehet a visszaesés. Ha valaki az Európai Unióan veszti el az állását, nagyon valószínű, hogy sokáig egyáltalán nem talál munkát.

A Forrester Research arra számít, hogy a követkkező tíz évben több mint három millió amerikai munkahely távozik az országból, Európából pedig mintegy fele ennyi. A vén kontinens vállalati két lehetség közül választhatnak: vagy megkezdik ők is a munkahelyek tömeges kiszervezését, vagy fokozatosan elvesztik a versenyképességüket. Az IBM nemrég jelentette be, hogy európai álláshelyeinek számát 13 ezerrel kívánja csökkenteni.

Friss adatok szerint egy amerikai telefonos ügyfélszolgálati operátor nagyjából 13 dolláros órabért kap. Indiai kollegái megelégedhetnek egyetlen dollárral. A könyvelőknél az órabér 23 Amerikában, és valahol 6 és 15 között van Indiában.

Szóval isten malmai lassan őrölnek. (Isten majmai lassan őrülnek - mondta Romhányi József, a jeles rímfaragó.)

Olvasás

Holnap lesz a népszavazás a franciáknál az Unió alkotmányáról. Utánuk a hollandok következnek. A részvétel várhatóan magas lesz. Úgy tudom, a szóban forgó dokumentum háromszáz oldalas. Őszintén kíváncsi lennék, hányan olvasták.

Ha már itt tartunk, egy bakugrással ide tennék még valamit. Spiró György író, az ELTE tanára mondja az ÉS-ben: "...úgy tapasztaltam, hogy a bonyolultabb szövegeket ma már az egyetemisták sem tudják befogadni. Rejtő Jenőt sem tudják befogadni, számukra nehéz a nyelve..."

No nézd csak!

Egy pillantást vetek a Standard&Poor legfrissebb GLOBAL 1200-as indexeire. Lássuk, hogyan teljesítettek a tőzsdén a különböző iparágak legnagyobb vállalatai a mögöttünk álló tizenkét hónapban. A szemem azonnal az informatikai iparra siklik. No nézd csak! Az eredmény pozitív, 3,1%-os növekedés a megelőző évhez képest. Ilyenre már elég rég nem volt példa. Mielőtt örömtáncba kezdenénk, vessünk egy pillantást a többiekre is. Hát bizony, ez a 3,1% a legutolsó az iparágak rangsorában. Az élen a közművek állnak közel 30%-kal, utánuk az energetikai szektor jön 27-tel. Még a sereghajtók közé tartozó egészségügy is majdnem hatot produkált.

Rövid távon viszont más a helyzet. Az elmúlt héten minden iparág mutatója csökkent, kivéve az informatikát: övé az egyetlen pozitív szám a listán, egész pontosan 2,4%.  Egy év viszont ötvenkét hétből áll.

Lengyel karamella

A kilencvenes évek elején sok informatikai és irodatechnikai vállalat alakult az átalakuló szocialista országokban, érthető okokból. Ezek egy része villámgyorsan nagyra növekedett, majd kipukkant, eltűnt. Vannak viszont olyanok is, amelyek megmaradtak, és ma is jó egészségnek örvendenek.

Ezek egyike a lengyel ComputerLand. 1991-ben alapított egy tucatnyi szakember, 1994-ben részvénytársasággá alakultak, majd a következő évben stratégiai befektetők támogatásával kimentek a tőzsdére. A forgalmuk 1994-ben meghaladta a negyven milliárd forintot, a nyereségük megközelítette a kétmilliárdot, a létszámuk elérte a kétezer főt. 2004-ben egyébként nagyon jó évet zártak, az értékesítés például 27%-kal bővült.

Amúgy egy tipikus informatikai szolgáltató vállalatról van szó, csoport-struktúrában, központtal és leányvállalatokkal, több városban telephelyekkel. A csoporton belül élénk az élet, a cégek mozognak, átalakulnak, néha összevonnak, máskor szétbontanak néhányat. A lengyel piac nagy, van tér a növekedéshez, de azért ez a forgalom már feszegeti a nemzeti kereteket. Bár a bevételnek ma még csak a huszada származik külföldről, a cég vezetői ambiciózus terjeszkedési terveket dédelgetnek. Mindenesetre már van egy cégük Oroszországban is, az egyik legnagyobb ottani szoftverház, amely az elmúlt négy évben 50% körüli évi átlagos növekedést tudott felmutatni.

A cég vezetője és egyik legnagyobb tulajdonosa, Tomasz Sielicki szerint az EU-ban nincs félnivalójuk, mivel szorgalmasabbak és olcsóbbak a konkurenciánál.
 
„Ha képesek vagyunk a Kelet alacsony béreit a Nyugat kiemelkedő képességeivel párosítani, revitalizálhatjuk Európát” - mondta pár évvel ezelőtt Percy Barnevik, az Asea Brown Boveri egykori elnöke. Kérdés, hogy pontosan mit is értett Kelet és Nyugat alatt, és mi változott azóta e tekintetben.

Jean-Baptiste
Pesti Színház: Molière: Képzelt beteg. Ez a darab nem tartozik a mester legjobb munkái közé. A Pestiben tisztességesen előadják, különösebb koncepció nélkül, szép sikerrel.
Hideg
Az egyik újság Izland csodálatra méltó gazdasági fejlődését boncolgatja. A félreeső és meglehetősen hideg ország az információs technológiára koncentrál. Na persze, jegyzi meg az újságíró, mi mást lehetne azokon a hosszú fagyos estéken csinálni, mint az interneten szörfölni?
Eset és interjú
Egy végzős hallgatóm telefonál Debrecenből. Egy nagy tanácsadó céghez küldte el az önéletrajzát, be is hívták interjúra. Kérdezi, mire készüljön. Javaslom, hogy nézzen utána, mi az az esetpélda-interjú, esetleg rendeljen meg gyorsan egy Vault Guide-ot hozzá.  Jómagam is használok belőle néhány példát, amikor a CEU Business Schoolban problémamegoldási módszertant oktatunk.
1 - 10 / 39 eredmény megjelenítése.
Tételek oldalanként
Oldal of 4