Az USA Munkaügyi Hivatalának nemrég kiadott jelentése szerint az elmúlt év utolsó negyedévében a termelékenység csak 0,8 százalékkal növekedett az országban. Többen (lásd pl. a Newsweek 2005. február 21-i számában Karen Lowry Miller cikkét) azonnal meghúzták a vészharangot: hogy lehet ez? A termelékenység 1973. és 1995. között évi átlagban másfél százalékkal nőtt. Aztán a kilencvenes évek második felében megugrott, elérte a 2,5 százalékot, majd az IT szektor visszaesésével mit sem törődve 2001. és 2003. között évi átlagban 4,3 százalékra emelkedett.
Most meg jön ez a hír a 0,8 százalékról. Vége a dalnak?
Kezdjük azzal: a termelékenység fontos dolog. Azt mutatja, hogy egy munkaóra alatt mennyi terméket produkálunk, az utóbbit tág értelemben véve. Egy hányadosról van szó, amelynek sem a számlálóját, sem a nevezőjét nem tudjuk pontosan mérni, de ha a statisztikusok módszeresen dolgoznak és következetesek, elfogadható becslést kaphatunk.
Mérésének bizonytalansága mellett a termelékenységnek van egy másik kellemetlen tulajdonsága is: növekedése összefügg a gazdasági ciklusokkal, ilyenek pedig, mint saját bőrünkön is tapasztalhattuk, változatlanul vannak. Az általános szabály az, hogy recessziók végén megugrik a mutató, mivel a vállalatok egy darabig a létszám növelése nélkül próbálják kihasználni a piaci élénkülést. Most éppen egy recesszió utáni időszakban vagyunk (már aki, mert Japánban mintha más lenne a helyzet), ami nehezíti a tisztánlátást.
Miért fontos az informatikai iparnak ez az amerikai termelékenységi mutató? Azért, mert a kilencvenes években megindult növekedésére a nagy informatikai beruházások adják az egyik magyarázatot. Ebben az időszakban az amerikai vállalatok rengeteget költöttek információs technológiára: számítógépekre, hálózatra, szoftverekre, mindenféle digitálisan vezérelt masinákra. A nagy reengineering hullámban átszervezték a folyamataikat, ráharaptak az elektronikus kereskedelemre, automatizálták az adminisztrációt. A megemelkedett termelékenyégi mutató fontos bizonyíték volt: íme, lám, tessék megnézni, megérte! Mennyivel jobbak vagyunk Európánál!
Az is kiderült, hogy az IT-re költött dollárok ott hoznak igazán hasznot, ahol termékeny talajra hullnak. Nem elegendő több gépet és szoftvert vásárolni, több rendszert üzembe helyezni, másra is szükség van: a megmaradt monopóliumok lebontására, szabad piaci versenyre, a régi konglomerátumok szétszedésére, rugalmas munkaerőpiacra, piaci igényekhez gyorsan alkalmazkodó oktatásra és egy sor más dologra. Az USA eleve jó talaj volt az informatika fogadására, Európa kevésbé, bár az utóbbi időkben ott is kezdik felismerni ezeket az összefüggéseket.
De mi van most? A termelékenység növekedése mintha falba ütközött volna. USA, utolsó negyedév: csak 0,8 százalék. Sokan kommentálták ezt a hírt. A vélemények megoszlanak. Az egyik véglet képviselői szerint ez már annak a jele, hogy a hullám kimerülőben van. Az IT fejlődésével a gazdaság valóban új platformra került, ettől megnőtt a termelékenység, de az átállásnak lassan vége van, a megugrás véges időszakra szólt. A másik oldalon viszont azt állítják, hogy a technológia ereje egyelőre csak egyes gazdasági ágakban pl. kereskedelem, bankszektor) mutatta meg a termelékenységnövelő erejét, a többiek csak ez után következnek.
IT és termelékenység. Szép téma ez. Ha egyetemista lennék, azt hiszem, erről írnék szakdolgozatot. Elméláznék a mutató kiszámításának módszertani problémáján, utánanéznék a cikluselméletnek, letölteném az internetről az MIT Brynjolfsson-tanszékének vonatkozó munkásságát. Diploma után összeállítanék egy kutatási tervet „Milyen hatással van a termelékenységre az információs technológia egyes hazai szektorokban?” címmel, és jelentkeznék vele valamelyik szimpatikus doktori iskolában.
